Versek

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,milyen voltam, 
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam, 
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?

Mesélj anya! Mesélj rólam. 
milyen lettem, amikor már megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?

---------------------------------

Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek, S egy ismerős szempárt megismerni vélek. Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg, Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb. S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam, Apa pocakjára odafektet lágyan. Hogy míg átöleli piciny hasonmását, boldogan hallgassam szíve dalolását. Meleg tenyerével simogatja bőröm, ha elszenderednék, most Ő lenne az őröm. Megpihen a test és ünnepel a lélek, Gondolatban Anya festett ilyen képet. Olyan jó így együtt feküdni az ágyban, Mama pocakjában ilyen álmot láttam. Békés biztonságban indul földi létem, Hálásan köszönöm csendes születésem.

-----------------------------------

Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot, Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod. Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára, Mutasd meg magad, gyere a világra. Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat, Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat. Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta, Sírásod számukra isteni nóta. Hideg van, megszoktad a burkolt világot, nem ismerted máig az igazi valóságot. Megszakad hirtelen az összetartó kötél, nem visz vissza senki, ide születtél. Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni, Furcsán érzed magad, elkezdesz félni. Lefektetnek valakire, ez most már tabu. Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu